Cikk a menedzserek szakmaiságának elértéktelenedéséről.

Cikk a menedzserek szakmaiságának elértéktelenedéséről.

Korábban már írtam arról a sztereotípiáról, miért tartják a menedzsereket inkompetensnek.

A Középvezetők vége című cikk – amit a HBR inspirált – tartalmaz egy gondolatot, amivel itt külön szeretnék foglalkozni: a menedzserek szakmaiságának elértéktelenedéséről.

A cikk – illetve egy hozzászólás – azt boncolgatja, hogy a középvezetők „elértéktelenednek”, hiszen középvezetőnek inkább kineveznek valakit jutalomból (mert jól dolgozott), mintsem hogy kívülről megfelelő embert hozzanak.

Miről is van itt szó?

Menedzsernek lenni szakma. Amit tanulni kell, tanfolyamokon és sok-sok év munkán keresztül. Mármint ha jól akarjuk csinálni…

Azonban a menedzserré válás útja az, hogy valaki jól teljesít beosztottként/alsóvezetőként, aztán jól kinevezik. Ugyebár menedzsert a vállalat kétféle módon szerezhet: kinevez valakit „alulról” vagy felvesz valakit kívülről. A kívülről érkező ember nagyon jó lesz, csak neki versenyképes fizetést kell adni. A kinevezett embernek elég kihívásokat adni – a kinevezés elsősorban extra motivációt jelent, mintsem anyagiakat – aztán reménykedni, hogy gyorsan beletanul.
Érthető módon a cégek a második utat szeretik választani.

Miért is?
1) Mert így motiválják a jó teljesítőket
2) Karrier utat nyújtanak a beosztottaknak – a „Te is lehetsz vezérigazgató” illúziója
3) Olcsó megoldás
4) Ismert, jól bevált emberek kerülnek vezető pozícióba – a „mi kutyánk kölyke” effektus

Ellenben a kívülről érkező ember
1) Vagy sikerült jó menedzsert kiválasztani, vagy nem – ugye ez saját tehetetlenségünk, amit sosem vallanánk be
2) Vagy beválik, vagy nem
3) Vagy megpróbál kitúrni bennünket, vagy nem
4) De mindenesetre sokba kerül

Éppen ezért lassan, de biztosan a menedzserek között egyre több lesz (illetve már most is sok) a kontár. Attól hogy valaki kontár, még lehet sikeres: mert például nagyon ért az adott szakterülethez, vagy mert szerencséje van, vagy mert a beosztottai elvégzik helyette a munkáját.

Miért baj az, ha valaki kontár menedzser, amikor még így is el tudja látni a feladatát? Mert a siker csak illúzió. Amint megváltoznak a körülmények, nem fog tudni teljesíteni. Elhiszi ő is és a környezete is, hogy ő egy képzett, tapasztalt menedzser. Nem fog fejlődni, nem fog tanulni. Mindent megtesz, hogy a főnöke által javasolt PM tanfolyamra ne menjen el, ha ott van akkor a perceket számolja, mikor lesz már vége.

Mit lehetne tenni ez ellen? Jobban meggondolni, mikor kit léptetnek elő menedzserré, és nagyon szigorúnak lenni a követelményeket, a minőséget illetően. Menedzsernek lenni nem jutalom, hanem felelősség.

A legjobb pedig az lenne, ha léteznének példaképek, ha mindenki számára világos lenne, mit jelent jó menedzsernek és rossz menedzsernek lenni.